Az asztaltáncoltatás a holtak szellemével való kapcsolatfelvétel, melyet szeánsznak is neveznek. Európában középkortól egészen 1800-as évekig alkalmazták. Napjainkban egyre népszerűbb a társasági életben.
1800-as években péntek esténként társasági összejöveteleken közkedvelt volt a szellemidézés, szellemekkel való társalgás. 6-8 fő, körbe ült egy fa asztalt, megfogták egymás kezét úgy, hogy ujjaik össze értek, gyertyafénynél hívták a kívánt szellemeket. A meghívott szellem kopogással jelezte érkeztét. A megidézett szellem nem mindig egyedül jelent meg. Néhány kérdés után válaszolt a feltett kérdésre és később azonosítani lehetett. A résztvevők között mindig volt egy médium aki levezette a szellemidézést. Nem számított veszélytelen műveletnek, hiszen a szellem a médium által kommunikált, és ha nem volt beavatott az illető akkor a szellem ottmaradt, és folyamatos problémákat okozott a résztvevő személyek életében vagy abban a helyiségben, lakásban ahol megidézték.
Ha a holtak szellemével kívánunk kapcsolatot teremteni, forduljunk hozzáértő személyhez segítségért, ne kezdjünk el önállóan, tapasztalat nélkül szellemidézésbe, asztaltáncoltatásba!
Ha elhunyt szerettével szeretne kapcsolatot teremteni, mert nem tudott elbúcsúzni, elköszönni Öntől vagy csak kérdése lenne hozzá, keressen bizalommal segítek!